1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. tn ige

II. fn ritk az a tény, hogy valami nincs. nagy úr a nincs.

[ nem + ↔ és, is ]

1. valakinek v. valaminek a testén, felületén levő helyre, ill. egész testére, felületére. varrd rá a gombot; adj rájuk kabátot is; lesújt rátok. | valamire úgy helyezve, hogy rajta függjön. itt a fogas, akaszd fel rá a kabátot. | (isz-szerűen) ▸ rá, rá hajrá

2. utána, azt követőleg, és vele szoros kapcsolatban. alszik rá egyet; bólint rá.

3. ( -ra, -re ragos szóval) a megjelölt idővel később. egy évre rá.

4. neki, számára. bajt hoz rá; mos rá. | őt illetően, rá nézve. ez nem hízelgő rá.

5. valaki, valami irányában, felé. vicsorog rá.

6. azzal kapcsolatban, arra vonatkozóan. van rá példa.

7. arra a célra. nincs rá pénze.

8. ritk ráadásul, hozzá még. buta és rá még lusta is.

9. <vonzatként.> gondol, vigyáz rá; méltó rá; oka van rá.

10. <a rá- ik h., ha a cselekvés nem az egysz 3. sz-re irányul.> rátok fér a pihenés.

1. a megnevezett v. odaértett személyre, dologra. rámutat; ráüt. | <jelentéstömörítő igékben.> rásegít, ráfanyalodik.

2. az előzőnél v. a vártnál többet. ráígér.

3. valamire reagálva. rábólint. | valamit tudomásul véve, megértve. rájön, rádöbben (valamire).

4. valakire, valamire közvetlenül vonatk. módon. ráesteledik; rábizonyul.

5. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> rá-rámosolyog.

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.

1. súlyánál fogva a levegőben lefelé mozog, ill. így vhova kerül.

2. <csapadék> a földre hull. esik a hó. | (alanytalan) esik az eső. ▸ akár esik, akár fúj ▸ úgy esik, mintha dézsából öntenék

3. egyensúlyát vesztve elbukik, elterül. ▸ térdre esik | egyensúlyát vesztve nekidűl, nekiesik valakinek, valaminek. falnak esik. | a térben mozogva, véletlenül becsapódva vhova, valamibe jut. légy esett a tejbe.

4. kibontva súlyánál fogva (redőkben) leomlik. szépen esik a ruhája.

5. ▸ darabokra esik

6. ▸ valakinek esik | ▸ valakinek a nyakába esik | ▸ valaminek esik | ▸ valakire, valamire esik | ▸ belém, beléd esik

7. ( -t ragos hat-val) hirtelen alacsonyabb szintre ereszkedik, ill. ilyen szinten folytatódik. a gép jó 50 m-t esett; itt esik a folyó. | értéke csökken, minősége gyengül. esnek az árak; esett a színvonal.

8. vhova kerül, jut. a hangsúly az első szótagra esik; elseje péntekre es. | <betegség v. kártevő> valamibe kerül (, és ott kárt okoz). féreg esett a gyümölcsbe; ▸ a fene a nyavalya essen bele | ▸ mi esett belé ebbe az emberbe? | <kif-ekben:> valamilyen helyzetbe, állapotba kerül. foglyul esik; ▸ teherbe esik

9. <hely(ség), terület> valamilyen irányban v. vmely távolságra van, terül el. a város délre esik. | ▸ kezére a keze ügyébe esik valami | ▸ messze távol esik valakitől kívül esik valamin

10. ▸ valakire, valamire esik egyre 5000 ft esik. | ▸ valakire esik a választás, a sor

11. ▸ valami alá esik adó alá esik; (más) elbírálás alá esik.

12. történik, megesik. baja esik.

13. keletkezik, létrejön. tévedés ne essék; csorba esett valamin. | sp: ▸ gól esik

14. ▸ vhogyan esik valakinek valami rosszul esik neki. ▸ ahogy esik, úgy puffan

[ fgr ]